[English and Hungarian]
Csaba Kis Róka is known for his unique and expressive
painterly universe. His imagery is based on the Central European male
experience with all its taboos, along with the historical heritage of romantic
nationalism and militarism. Kis Róka’s visual dictionary is derived from a wide
range of visual languages from the Christian iconography of suffering, through
B-category horror movies, to the traditions of representation in local
historical painting. The violence of his bloody crowd scenes has primarily to do with dominance and male power, the manifestations of
which are both a historical phenomenon and a still existing experience for
those born and raised in the societies of the Central and Eastern Europe.
Kis Róka’s phraseology combines the painterly
tradition of the period between the late renaissance and the late 19th century
with the approach of early 20th century expressionist painting. The artist
often uses classic compositional patterns as prefiguration for his narrative
tableaux, thus amplifying the tension between content and form.
The style of Kis Róka’s newer series of paintings
has moved from narrativity towards a more painterly approach, where the
emphasis shifts from a detailed depiction of various acts of violence to the
expressive tools of painting. Therefore, the compositions of the pictures have
been simplified; the figures in the paintings depict individual phases, rather
than actions.
The exhibition entitled Extinction is a form of art
draws a caricature of contemporary society through a possible future, as a
potential outcome of extremist responses to the economic and social problems
recently culminating both worldwide and in Hungary. The escalation of palpable
economic and social disparities causes remarkable distortions worldwide. As the
puzzled masses of welfare societies experience their economic decline, they
become increasingly furious and more prone to manipulation an account of
tendencies beyond their influence. Perhaps in their desire to create order from
the chaos, people increasingly believe that violence can be a solution to these
problems. The paintings shown in the exhibition capture a possible final stage
of this course, where the individual, as a creature abandoned, must face the
acts of its own making. The wait for a future Armageddon is part of every
culture. In our age, the fear of the collapse of human civilization and the
depiction of imagined post-apocalyptic conditions are perhaps most strikingly –
and most effectively, in terms of reaching the masses – represented through the
medium of cinema. The world presented by Kis Róka reveals a close relationship
with these depictions of decay and human degradation.
Kis Róka Csaba különleges, expresszív festői
univerzumáról ismert. Ábrázolásainak hátterében a Közép-európai
férfi-tapasztalat áll, összes tabujával és a romantikus nacionalizmus és
militarizmus történelmi örökségével. Kis Róka vizuális szótára számos különböző
képi hagyományból merít a szenvedés keresztény ikonográfiájától kezdve a
B-kategóriás horrorfilmeken át a lokális történelmi festészet ábrázolási
tradícióiig. Véres tömegjeleneteiben minden erőszak a dominanciáról és a
férfihatalomról szól, amelynek megnyilvánulásai történelmi és mai napig is
létező tapasztalatot jelentenek mindazok számára, akik a Közép- és
Kelet-Európai társadalmakban születtek és nevelkedtek.
Kis Róka kifejezésmódjában a késő-reneszánsztól a
19. század végéig tartó festészeti hagyomány keveredik a 20. század eleje
expresszionista festészetének felfogásával. A művész gyakran használ klasszikus
kompozíciós mintákat narratív tablóinak előképéül, ezzel is erősítve a
feszültséget tartalom és forma között.
Kis Róka festményei a közelmúltban a narrativitás
felől a festőibb megközelítés irányába mozdultak, amelyben a válogatott
erőszakos cselekmények részletekbe menő ábrázolása helyett a festészet
expresszív eszközeire helyeződik át a hangsúly. Ebből adódóan a képek
kompozíciója is egyszerűsödött, a festményeken
szereplő figurák akciók helyett már inkább egy-egy stádiumot ábrázolnak.
A Kihalni tudni kell című kiállítás a jelenkori
társadalom torzképét rajzolja meg egy lehetséges jövőn keresztül, mely a
nagyvilágban és Magyarországon mostanában kulminálódó gazdasági és társadalmi
problémákra adott szélsőséges reakciók egyik potenciális végkifejlete. A
napjainkban érezhető gazdasági és társadalmi különbségek kiéleződése látványos
torzulásokat okoz szerte a világon. A jóléti társadalmakban a gazdasági
lecsúszást megélő tanácstalan tömegek egyre dühösebbé és manipulálhatóbbá
válnak az általuk nem befolyásolható tendenciák miatt. Az emberek, talán a rend
létrehozásának vágya okán, egyre szélesebb körben hisznek abban, hogy az
erőszak megoldás lehet a problémákra. A kiállításon szereplő festmények ennek a
folyamatnak egy lehetséges végstádiumát ragadják meg, ahol az egyén magára
maradt lényként néz szembe a saját maga által elkövetett tettekkel. Az
eljövendő Armageddon várása minden kultúra része. Korunkban talán a film
műfajában jelenik meg a legszembeötlőbben – és a szélesebb tömegeket leginkább
elérő módon – az emberi civilizáció megsemmisülésével kapcsolatos félelem,
illetve az elképzelt poszt-apokaliptikus állapotok ábrázolása. A pusztulás és
az emberi lealacsonyodás ilyenfajta ábrázolásaival mutat szoros rokonságot a
Kis Róka által bemutatott világ.
